Szebb napokat is meg�lt m�r ez a blog. El�gg� elhanyagolom, �s ez a l�togatotts�gon is �szrevehet�. M�gis valami�rt �gy �rzem, hogy sz�ks�gem van r�. �gy �rzem, ha valamikor, akkor most j�tt el az az id�, amikor nem szabad feladnom a c�ljaimat �s ami m�g fontosabb: nem szabad elhagynom magamat. Ut�bbira hajlamos vagyok, ha �gy �rzem, valami nehezebben megy a v�rtn�l. Sz�val szeretn�m magam itt akt�vabb� tenni, hogy ki�rjak magamb�l mindent, amit �rzek vagy gondolok.

Val�j�ban am�gy nem err�l akartam ma �rni. �gy gondoltam, az el�bbi bejegyz�shez m�g tartozik egy kis kib�v�t�s, m�g egy bejegyz�s. Ez el�z�ben r�viden �sszefoglaltam, hogy nagyj�b�l mi t�rt�nt, most pedig igaz�b�l arr�l �rn�k, hogy �n mit gondolok az eg�szr�l.

Alapvet�en ez az eg�sz buk�s dolog nem az analitik�r�l sz�l. T�ny, hogy az oktat�k olyanok amilyenek, �s nem azon dolgoznak, hogy az embert bent tarts�k az egyetemen, de valahogy akkor is meg lehetett volna csin�lni, ha szil�rdan hittem volna magamban. Hiszen nem vagyok h�lye ehhez a tant�rgyhoz, val�j�ban tal�n semmivel sem nehezebb, mint a t�bbi, csak azt hirdetik r�la, hogy megcsin�lhtatlan, de ez nem �gy van.

Ez az eg�sz r�lam sz�lt. Hogy f�ltem az eg�sz egyetemt�l. Valahogy m�g nem n�ttem fel hozz� ebben az els� �vben. Akkora nagy v�lt�s, NAGYON m�ly v�z a k�nyelmes gimn�ziumi �vek ut�n. Ha valakinek nincsenek sziklaszil�rd elk�pzel�sei, akkor az elveszik. Itt j�n az �nismeret, hogy tudod-e magadr�l, hogy k�pes vagy-e erre.

�n nem szeretn�m ezt feladni. Nem akarok �r�kk� a f�lelmeim rabs�g�ban �lni, �s j� messzire eldobni a kulcsot. A kulcs a kezemben van, csak haszn�lnom kell. Rengeteg embert l�ttam feladni �s elmenni, de �n nem szeretn�k k�zt�k lenni. Ez�rt k�zd�ttem �vekig, nehogy m�r feladjam most!!!

Tulajdonk�ppen r�j�ttem, hogy legink�bb a hib�z�st�l f�lek. Ez le�rva nagyon egyszer�nek t�nik, de nekem �vek kellettek mire r�j�ttem mostans�g erre. Gyakorlatilag ami�ta f�lek a hib�z�st�l, egyre t�bbet hib�zok. Ez egy borzalmas, �ngerjeszt� folyamat. A k�gy� a saj�t fark�ba harap, ahogy a bar�tom mondan�. 
Nem mehetek el viszont az a k�rd�s mellett, hogy tulajdonk�ppen mi�rt f�lek att�l, hogy hib�zok?  De most t�nyleg?! T�rt�nik valami? Nem.

Alapvet�en is egy olyan ter�letet v�lasztottam, ahol az embernek rohadt sokat kell gyakorolnia, HIB�ZNIA, hogy t�nyleg j�l csin�lja k�s�bb a mindennapos teend�ket. Nyilv�n att�l tartok valahol legm�lyen, hogy nem fogom ezt tudni v�gigcsin�lni, de k�ny�rg�m; r�gen, amikor m�g nem v�lt a mindennapjaim r�sz�v� a f�l�lem, is rengeteg dolgot elcsesztem, m�gis el�rtem azt amit akartam: felvettek ide.

Ezt nagyon fontos volt felismernem. Hiszen az, hogy hib�kat ejtek nem probl�ma, mert mindig lesz egy �j lehet�s�g, amikor megmutathatom, hogy �n erre k�pes vagyok. Teh�t a l�nyeg: csak az�rt, mert f�lek att�l, hogy valamit rosszul csin�lok majd, igaz�n k�r lenne feladni. Egy�bk�nt is: nem �lhetek �r�kk� f�lelemben. Iratkozzak ki �n is, mert f�lek? Nem! Valami�rt j�n bel�lr�l egy nagyon er�s k�sztet�s, hogy nekem ezt kell csin�lnom. V�gs�soron teh�t maradni fogok, �s m�g jobban odateszem magam, �s NEM fogok f�lni.