Mostanában elég sok minden kavargott a fejemben; a nyár hátralévő részének hasznosan való eltöltése, az egyre közelgő egyetem, az albérlet keresés, a milliónyi kitöltendő papír, a nyaralás és még sorolhatnám persze. Tagadhatatlan azonban, hogy a gondolataim nagy része az egyetem körül forog, a többi pedig szépen háttérbe szorul. Sokat gondolkodtam azon, hogy tetszik-e majd, fogom-e bírni, milyenek lesznek a csoporttársaim, tanáraim, stb. A nagy elmélkedés közben pedig kirajzolódott az is, hogy mit várok magamtól majd. Gondolom minenki számára ismerős az a mondás, hogy az okos ember mások hibáiból tanul. Na ja, de nekem is voltak, vannak hibáim, szóval elsősorban ezekből szeretnék okulni, hogy ne ismétlődjön meg az, ami eddig volt. Azt hiszem egyébként, hogy már kellően megerősödtem ahhoz, hogy ne úgy kezeljem a dolgaimat, ahogy régebben, viszont nem árt még egyszer tisztázni, hogy miket is akarok.

• Megtanulom becsülni magam, és értékelem azt, amim van.

Óriási nagy hibám volt mindig is az, hogy nem láttam tisztán, hogy mire is vagyok képes, és mindig másokhoz hasonlítgattam magam, ami alapból nagy butaság, hiszen mindig lesz olyan, aki valamiben jobb lesz. Meg kell tanulnom elvonatkoztatni másoktól, és csak magamra koncentrálni. Rájöttem, hogy a hasonlítgatás elég negatív irányba visz el. Talán a fogadalmaim közül ezt lesz a legnehezebb megvalósítani, ezért is tettem ezt a legelőre.

• Megtanulom nem magamra venni a kudarcokat.

Régebben hajlamos voltam azt hinni, hogy csak nekem lehetnek olyan napjaim, amikor bal lábbal kelek fel, másoknak viszont minden jól megy MINDIG. Na ilyen nincs. Elcsépelt ilyet írni, de tökéletes ember tényleg nem létezik, és ha belegondolok: 1. ez nem is baj, 2. mi egyáltalán a tökéletes?!
Egy nagyon kedves ismerősömmel nemrégiben beszélgettem, és azt mondta, hogy semmit sem szabad túl komolyan venni. Nagyon igaza volt, és próbálom már én is eszerint kezelni a dolgaimat. Semmi nem ér annyit, hogy tönkretegyem magam érte.

• Minden nap szánok magamra egy kis időt.

Azt tudom, hogy nagyon sok órám lesz, és rengeteget kell majd tanulni, de szerintem fontos, hogy az ember minden nap foglalkozzon magával egy picit. Elég egy 15-30 perc, amikor az ember azzal töltheti az idejét, amivel szeretné, és kikapcsol.

Nektek vannak magatokkal szemben fogadalmaitok? Kíváncsi vagyok.