El sem hiszitek, mennyire hinyzott mr az rs. Valahnyszor leltem rni, nem jttek a szavak. Brmennyire is szerettem volna rtelmes, sszefgg mondatokat rni, nem sikerlt. Vagy nem olyat, amilyet szerettem volna. Most viszont elhatroztam, hogy ha megszakadok is, de bizony jra rni fogok. Mert ez kell a lelkemnek. Nagyon.
Az elmlt flv az elrettentshez pp megfelel volt. Amolyan igazi pokoljrs. Tudom, hogy ez az egyik legnehezebb v (a SOTE-n legalbbis), olyasmi, mint az orvosisoknl a rettegett msodv, ennek ellenre mgis olyan hirtelen rt, mint egy arconcsaps.
De igazbl nem errl szeretnk most rni, hanem valami egszen msrl. A vltozsrl, amire most szksgem van. Tudom, hogy az elmlt kt vben mst sem csinltam, csak azt, hogy kilbaljak a vilg egyik legszarabb llapotbl / betegsgbl, s ennek folyamn rengeteget vltoztam, fejldtem, de nem llhatok meg itt. Tovbb kell mennem. Erre fleg az elmlt flv hvta fel a figyelmem.
Furcsa dolog, de amikor az ember eljut abba az llapotba, amit jnak tartott, s ahov mr rgta vgyott, akkor jn r igazn, hogy mg mindig van tovbb. Tulajdonkppen ez az, ami velem is trtnt mostansg.
gy dntttem, tiszta lappal indulok. n mr nem szeretnk tovbb olyan lenni, mint amilyen eddig voltam. Tl sok idt tltttem mr el a sajt hlyesgeimre pazarolva. Nem akarok olyan lenni, aki rksen a sajt flelmei s korltai rabsgban l. Nem akarom, hogy felemsszenek a gtak. Nem akarok megrekedni az letem egy bizonyos szakaszban. Ez a jelenlegi legnagyobb flelmem. Ettl n tbb vagyok, gy rzem.
Meg kell ismernem magam, nincs mese. Ha eddig nem sikerlt, most mr muszj lesz, mshogy nem rhetem el a cljaimat. Kvncsian vrom, mi kvetkezik ezutn. Trelmet krek mindenkitl, fleg azoktl, akik kzelebbrl is ismernek. Tudom, hogy mostanban volt pr hlye megnyilvnulsom, de ez rszben az elmlt flv sok megprbltatsnak tudhat be.