El sem hiszitek, mennyire hi�nyzott m�r az �r�s. Valah�nyszor le�ltem �rni, nem j�ttek a szavak. B�rmennyire is szerettem volna �rtelmes, �sszef�gg� mondatokat �rni, nem siker�lt. Vagy nem olyat, amilyet szerettem volna. Most viszont elhat�roztam, hogy ha megszakadok is, de bizony �jra �rni fogok. Mert ez kell a lelkemnek. Nagyon.

Az elm�lt f�l�v az elrettent�shez �pp megfelel� volt. Amolyan igazi pokolj�r�s. Tudom, hogy ez az egyik legnehezebb �v (a SOTE-n legal�bbis), olyasmi, mint az orvosisokn�l a rettegett m�sod�v, ennek ellen�re m�gis olyan hirtelen �rt, mint egy arconcsap�s.

De igaz�b�l nem err�l szeretn�k most �rni, hanem valami eg�szen m�sr�l. A v�ltoz�sr�l, amire most sz�ks�gem van. Tudom, hogy az elm�lt k�t �vben m�st sem csin�ltam, csak azt, hogy kil�baljak a vil�g egyik legszarabb �llapot�b�l / betegs�g�b�l, �s ennek folyam�n rengeteget v�ltoztam, fejl�dtem, de nem �llhatok meg itt. Tov�bb kell mennem. Erre f�leg az elm�lt f�l�v h�vta fel a figyelmem.

Furcsa dolog, de amikor az ember eljut abba az �llapotba, amit j�nak tartott, �s ahov� m�r r�g�ta v�gyott, akkor j�n r� igaz�n, hogy m�g mindig van tov�bb. Tulajdonk�ppen ez az, ami velem is t�rt�nt mostans�g.

�gy d�nt�ttem, tiszta lappal indulok. �n m�r nem szeretn�k tov�bb olyan lenni, mint amilyen eddig voltam. T�l sok id�t t�lt�ttem m�r el a saj�t h�lyes�geimre pazarolva. Nem akarok olyan lenni, aki �r�k�sen a saj�t f�lelmei �s korl�tai rabs�g�ban �l. Nem akarom, hogy felem�sszenek a g�tak. Nem akarok megrekedni az �letem egy bizonyos szakasz�ban. Ez a jelenlegi legnagyobb f�lelmem. Ett�l �n t�bb vagyok, �gy �rzem.

Meg kell ismernem magam, nincs mese. Ha eddig nem siker�lt, most m�r musz�j lesz, m�shogy nem �rhetem el a c�ljaimat. K�v�ncsian v�rom, mi k�vetkezik ezut�n. T�relmet k�rek mindenkit�l, f�leg azokt�l, akik k�zelebbr�l is ismernek. Tudom, hogy mostan�ban volt p�r h�lye megnyilv�nul�som, de ez r�szben az elm�lt f�l�v sok megpr�b�ltat�s�nak tudhat� be.