A blogolással először komolyabban 2011-ben találkoztam. Gportálon olvastam -főleg Japánnal foglalkozó- bloggereket. Ez annyira megragadta a fantáziámat, hogy én is belekezdtem, és nos, azóta eltelt 5 év. Ezeket az éveket néhány hónapnyi passzív időszakkal ugyan, de aktívan végig írtam. Nyilván az elején elég amatőr voltam, többnyire inkább csak azokról számoltam be, amik a mindennapjaimban történetek, de ezen kívül semmi extra. Halvány emlékeim vannak, de sajnos már a neve nem jut eszembe a legelső blogomnak, viszont így utólag nagyon szívesen visszaolvasnám az egészet. Biztos nagyon vicces lenne, meg sok olyan is előkerülne, amire már nem is emlékszem.

Ezt követően ahogy telt az idő, mindig újabb blogokat nyitottam, és persze mindeközben fejlődtem. Nemcsak az írás, hanem a design készítés terén is. Az új blogok előmozdítója egyébként régebben mindig az elégedettlenség volt. Valamit mindig találtam, ami miatt egy másikat "kellett" nyitnom. Tökre olyan, mintha ez az egész az akkori belsőmet is tükrözné egyébként.

A régebbi blogjaimban a legnagyobb hibának azt tartom, hogy túl sok olyan bejegyzésem volt, amik nem vittek előrébb. Öncélúak voltak, csak arra szolgáltak, hogy kiírjam magamból azt, ami éppen akkor történt, de egyébként értelmük nem biztos, hogy volt.

Szerencsére, egy ideje már felismertem ezt a problémát, és így ezzel elég sokat változtak az írásaim, aztán végül elérkeztem oda, ahol éppen most vagyok. Azt beismerem, hogy még mindig nem vagyok profi blogger, viszont ha figyelembe veszem azt, hogy egyébként mennyi időt is szánok a mindennapokban erre, akkor nem is csoda.

Mindenképpen szeretnék fejlődni, kreatívabb lenni, és sok, eddig meg nem valósított elképzelésemet a jövőben megvalósítani. Úgy érzem, most eléggé elememben vagyok, és így sikerülhet.

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy a blogolás egy életforma, ha egyszer rászánja magát az ember, akkor onnantól kezdve nincs mese: magába szippantja az embert. És milyen igaza volt! Ugyanezt tapasztalom magamon is. Amióta elkezdtem, nincs megállás, és még nem is tervezek egy jó darabig biztosan. Úgy érzem, azzal, hogy írok, kapok valamiféle pluszt.

Nem tudom, hol leszek mondjuk 5 év múlva, de egy ideig még biztosan a Gportálon szeretnék maradni. Ezt már megszoktam, illetve megszerettem. Próbáltam már egyébként a Blogspotot is, de az borzalmas "élmény" volt, nekem az túl van bonyolítva. Talán majd egyszer ráveszem magam, és újra megpróbálom ott, de most még nem szeretnék innen kirepülni.

Természetesen én is követek néhány bloggert, bár az utóbbi időben jóval kevesebbet, mint az előtt. Vannak blogos példaképeim is, akik amúgy nem csak a blogolásban nyújtott teljesítményükkel hatnak rám, hanem az azon kívüli életük is meglehetősen inspiráló számomra. Szeretnék még majd új blogokkal is "megismerkedni", és nyitott lenni mások felé. Régebben sosem mertem írogatni mások oldalára, pedig gyakran lett volna mondanivalóm, most már valamivel bátrabb vagyok, szóval itt az idő. :)

Arról, hogy mi várható még a blogon a jövőben? Húú. Hát az egyetemi dolgokról biztosan fogok időnként szót ejteni, ezen kívül még mindig nagyon érdekelnek a beauty-val kapcsolatos dolgok, újabban pedig azon törtem a fejemet, hogy jobb lenne, ha többször írnék a véleményemről egy-egy adott témával kapcsolaban, vagy éppen szívesen osztanék meg tippeket is.

Felvi.hu: elérte a(z) SE-GYTK gyógyszerész ONA ponthatárát.

Szóval SOTE. Meg gyógyszerész. Én pedig nem bánom. Az igazság az, hogy sokat gondolkodtam ezen mostanában. Mivel nem annyira jól jött ki a kémia szóbelim (37/50 pont), így tudtam, hogy vagy éppen felvesznek orvosira, vagy a gyógyszerészet. Ennek megfelelően próbáltam felkészülni arra, hogy mi lesz. Aztán jött a nyári gyakorlat, ahol szerencsémre sikerült olyan osztályokra bekerülnöm, amik alapból is nagyon érdekeltek. Nem sokat voltam egyik helyen se, de sokat láttam. Meg nem csak most, a nyári gyakorlaton, hanem év közben is. Ez a sok dolog szépen lassan összegyűlt egy masszává, a massza pedig egy képpé. A kép alapján pedig azt a következtetést vontam le, hogy olyan dolgok érdekelnek, amik általában a legkevésbé nőies területek, vagy ahol általában nem is hagynak nőket érvényesülni. Úgy gondoltam, hogy viszont nem csak ezekből áll az orvosi, sok más területe van még. Viszont ennek ellenére kénytelen voltam rájönni, hogy nem csak az egyetemi távlatokban kell gondolkodni, hanem bizony azon túl is. Nem egy fiatal orvost láttam azon sakkozni, hogy vajon hogyan egyeztesse össze a családtervezését, ha még rezidens, vagy éppen azt, hogy mennyire kiéghet az ember a kórházban. Lehet, hogy naiv vagyok, de nekem kellett ez az egy év, hogy mindezeket meglássam. Nekem fontos, hogy később lehessen egy viszonylag normális családi életem, gyerekeim, ami talán gyógyszerészként könnyebben sikerülhet majd. Összességében én elégedett vagyok a felvételimmel, a pontszámommal, a családom is örül neki, és a párom is büszke rám. Szóval bizakodó vagyok, hogy mi jön ezután.

Mostanában kissé eltűntem, tudom. Ennek persze oka van. Nem, nem jött elő megint a depresszió, jól vagyok. Inkább az, hogy már egyre kevésbé szerettem írni a Sundownra. Nem szerettem már, és egyre kevesebbett gondoltam rá, pedig nagyon szerettem volna írni. Lett volna miről, mert szinte mindennap találkoztam valami olyannal a kórházban, vagy azon kívül valami olyannal, amiről aztán hosszan tudtam volna tépni a számat, viszont úgy éreztem, hogy azt ott már nem tudom megtenni.

Nincs mit szépíteni a tényen: kinőttem azt a blogot. Már nem az az ember voltam, aki akkor voltam, amikor 2 éve elindítottam. Röviden úgy fogalmaznék, hogy megváltoztam. Persze, az ember alapjában véve nem tudja magát teljesen átalakítani, és szerintem ez nem is szükséges, tehát én sem fordultam ki teljesen magamból, inkább formálódtam. Formálódtak a tulajdonságaim, a céljaim, az életról való általános felfogásom, a másokhoz való hozzáállásom, közben pedig sok minden a helyére került. Együttesen ezek pedig már nem fértek össze azzal, aki akkor és ott, azon a blogon voltam. Sok szép, illetve időnként kevésbé kellemes emlékem fűződik hozzá, de túlléptem azokon, és most már előre szeretnék nézni.

Belekezdtem tehát egy új blogba. Itt talán már jobban ki tudok bontakozni. Sokaktól megkaptam mostanában, hogy jót tett nekem ez az 1 év otthon, és most kezdtem el kivirágozni, így ehhez mérten szerettem volna címet választani, és nos, ez jutott eszembe. Talán ez kifejezi mindazt, amiken mostanában keresztül megyek. A leendő tartalomról pedig annyit, hogy az alapkoncepció változatlan marad, de szeretnék kicsit nyíltabban írni, többször véleményt nyilvánítani, és persze gyakrabban írni. Remélhetőleg itt mindez sikerülni fog.